Legújabb kiadványunk, a Piarista Könyvek 4. kötete a „Szentek, leckék, iskolák” címet kapta, mert magyar írók és költők olyan írásait gyűjtötte egybe, amelyek piaristákról szólnak. Hatvan ilyen művet tartalmaz, amely lehetett volna több is, kevesebb is, de a szerkesztők, Bozók Ferenc és Koltai András ennyit láttak jónak és értékesnek.
A budapesti Nemzeti Színház 2024. március 2-án, 85 év után ismét bemutatja Sík Sándor István király című drámáját. Ennek kapcsán arra keressük a választ: hogyan válhatott ez az ógörög mintákat követő tragédia a piarista költő legnépszerűbb színpadi művévé? És hogyan néztek ki a Sík Sándor által megszólaltatott keresztény és pogány magyarok az 1930-as évek színpadjain?
A farsang a régi piarista rendházakban is farsang volt, amikor az egyébként komoly atyák vidámságra adták a fejüket. De a főként latin nyelvű iskolai oktatással foglalkozó közösség tagjai ekkor sem tagadták meg műveltségüket, és kitartottak a klasszikus előképek mellett. Márpedig a latinos iskolai kultúrában Bacchus isten ókori ünnepét, a bacchanáliát, a keresztény nagyböjtöt megelőző farsang egyenes előzményének tartották.[fn]Vö. Pápai-Páriz Franciscus, Dictionarium Latino-Hungaricum, Cibinii 1767.
Az idén 150 éve létrejött Budapest kulturális arculatának nem csak akkor, hanem azelőtt és azóta is jelentős formálói voltak a piaristák, akik máig fönntartják Pest legrégibb iskoláját. A rend tagjai a tanítás mellett a tudományok és a művelődés számos területén működtek, többek között az irodalomban is. Az alábbiakban a 150 éves Budapestet három régi piarista költőnek a városról szóló verseivel köszöntjük, miközben őket magukat is „megkértük”, hogy mutatkozzanak be.[fn]Mindhárman Budapesten lettek eltemetve.
© Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, 2022