2017. január 27-én a Sapientia Szerzetesi, Hittudományi Főiskola Aulájában közös sajtótájékoztatót tartott a magyar piaristák közelgő jubileumi évéről Piarista Tartományfőnökség és a budapesti Piarista Gimnázium. Az eseményen Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, Horváth Bálint, a pesti Piarista Gimnázium igazgatója, Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója és Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartományának levéltárosa szólalt fel.
2017 a piarista rend többszörös jubileumának is az éve. 400 évvel ezelőtt, 1617-ben hagyta jóvá V. Pál pápa a szegény sorsú gyermekek tanítására, teljesebb életre nevelésére vállalkozó szerzetesrendet, amelynek alapítóját, Kalazanci Szent Józsefet 250 éve, 1767-ben emelte a szentek sorába XIII. Kelemen pápa a vatikáni bazilikában. E tanévben ünnepeljük a budapesti Piarista Gimnázium alapításának 300 éves évfordulóját is. Szathmáry Melinda beszámolója a január 27-i jubileumi sajtóeseményről.
Labancz Zsolt egy Szent Márk evangéliumából származó idézettel kezdte beszédét; a mustármagról szóló példabeszédhez kapcsolódva, egy képi hasonlattal élve jellemezte a 400 éve tartó növekedést: „Egy kis mag vettetett el 400 évvel ezelőtt, s ez azután szárba szökkent és hajtásai, bontakozó ágai olyan terebélyesek lettek, hogy sokak, nagyon sokak számára adnak árnyat és még inkább életet. S ez az élet, ez az áldott gyarapodás ma is folytatódik, itt, hazánkban is, s a tágas rendben is.” A tartományfőnök elmondta, hogy az utóbbi néhány hónapban két új alapítás is történt: egy kis közösség Mozambikban kezdte meg működését, egy másik alig néhány napja Peruban, Limának egy szegény külvárosi részén.
Kalazanci Szent József cselekedetei arra irányítják a figyelmet, hogy egy iskola nem létezhet közösség nélkül. „Az értékek átadása soha nem egy ember műve. Embereknek elkötelezett közössége hordozza, váltja életre az értékeket, s így tudnak másokat is meghívni, hogy ezen értékek szerint rendezzék életüket. S azt tapasztaljuk, hogy az iskolák éltető működéséhez, hogy azok ne csak a tanulásátadás helyei legyenek, hanem az élet iskolái, ehhez ma is közösségre, közösségekre van szükség.” – hangsúlyozta Labancz Zsolt.
Labancz Zsolt megemlítette azokat a „rügyként kipattanó” új kezdeményezéseket is, amik szintén meghatározzák immár a magyar piarista jelent: a főként az oktatásban résztvevő világi munkatársak is fokozatosan elköteleződnek Kalazanci Szent József lelkülete, karizmája és szolgálata mellett. A magyar tartományban Pünkösd ünnepéhez kapcsolódóan készülnek a magyar Piarista Testvériség megszületésére. Emellett kiemelte a sátoraljaújhelyi Piarista Tanoda fontos szerepét, amely 2016 őszén indult el kb. 30 hátrányos helyzetű, nehéz családi körülmények közül érkező roma gyermek társadalmi integrációjának elősegítésére. Vácon is új intézmény létesül a közeli jövőben: a rend magyarországi ága szeretne nyitni a „leszakadó” fiatalok, fiatal felnőttek felé egy munkaerő-diagnosztikai és fejlesztő központ elindításával, amely a munka világába segíti majd el a fiatalokat.
A tartományfőnök végezetül ismertette a 400 éves jubileum égisze alatt szervezett nemzetközi és hazai programokat, melynek keretében szerzetesi zarándoklat, pedagógiai kongresszus, ifjúsági találkozó, nagyszabású kiállítás és Kalazancius csodás tetteit megjelenítő képzőművészeti pályázat is lesz majd.
Horváth Bálint, a 300 éves fennállását ünneplő budapesti Piarista Gimnázium igazgatója beszédében röviden összefoglalta az intézmény történetét, s egyben kitért híres tanáraira, öregdiákjaira is, akik érdemben járultak hozzá a magyarországi tudományos és kulturális élet fellendítéséhez az elmúlt századok során. „Az 1716-os év tavaszán Pest városának főbírája, a városi tanács vezetője, Lenner János hívta meg a városba a piarista szerzeteseket, hogy szervezzék meg és nyissák meg gimnáziumukat a városban. 1717. november 6-án két piarista szerzetes vezetésével, 155 diákkal indult útjára az iskola. Híres tudósok, művészek, államférfiak, egyházi emberek kerültek ki a padjaiból. Ebbe az iskolába járt többek között, az írók és költők közül Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Katona József, Vajda János, Szerb Antal, Ottlik Géza, Örkény István, Pilinszky János és Esterházy Péter; az államférfiak közül Mészáros Lázár hadügyminiszter, Perczel Mór honvédtábornok és Antall József miniszterelnök; a tudomány képviselői közül Eötvös Loránd fizikus, az Akadémia elnöke, Hevesy György és Oláh György kémikusok, és olyan jeles művészek, mint Lotz Károly és Zichy Mihály festőművészek, Fábri Zoltán filmrendező, Lehár Ferenc zeneszerző…”
Az igazgató szerint számos nevet lehetne említeni azok közül a piarista szerzetesek közül, akik az életüket szerényen, önzetlenül a tanítványaik szolgálatának szentelték az elmúlt háromszáz évben. A huszadik századból sokan ismerhetik Öveges József Kossuth-díjas fizikus és Kovács Mihály fizikus és informatikus nevét, akik mellett kiemelkedik Sík Sándor tartományfőnök, cserkész, költő, egyetemi tanár vagy Jelenits István Széchenyi-díjas teológus, irodalmár alakja.
Horváth Bálint hangsúlyozta, hogy a 300. tanévében a gimnázium továbbra is katolikus fiúiskolaként működik, amely igyekszik megtartani értékes hagyományait, leginkább az iskola változásra nyitott, innovatív jellegét. „Az egész ember nevelésére törekszünk, aki értelmi és érzelmi síkon, testi és spirituális valóságában is egészséges, teljes személyiség. (…) Rendalapítónk, Kalazanci Szent József példája nyomán olyan fiatalokat szeretnénk adni az országnak, akik érzékenyen és szolidárisan gondolkodnak, képesek hívő, felelős keresztény értelmiségi (akár vezető) szerepet betölteni a társadalomban. (…) Itt a Piarista Gimnáziumban hiszünk benne, hogy az igényes tanulmányi munka, a korszerű tudásra való törekvés és a befogadó, élő keresztény közösség megteremtése együtt is lehetséges.”
Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója és Koltai András, a magyar piarista rendtartomány levéltárosa a november közepén nyíló „Hitre, tudásra – piaristák a magyar művelődéstörténetben” című nagyszabású időszaki kiállítás tematikáját, s a tervezett kiállítási anyagot mutatták be.
A kiállítás végigvezet azokon a valós és virtuális tereken, ahol a piaristák éltek, tanítottak, imádkoztak, tréfálkoztak, kutattak és alkottak. Fölsorakoztatjuk a rendalapító és más piarista szentek legszebb magyarországi ábrázolásait, a „sekrestyéből” előkerülnek a piarista templomok kincstárainak legszebb darabjai. Az is kiderül, hogy milyen nyomot hagy maga után egy valódi szellem, aki privigyei piarista rendházban kísértett.” – mondta el Farbaky Péter.
Koltai András, a kiállítás főkurátora szerint a kiállítás és az ahhoz készülő katalógus által egy olyan szerzetesi közösség életét, környezetét és tárgyait ismerhetjük meg, amely Istenre, a világra, a művészetekre és a tudományra egyaránt nyitottan élt és él, emellett kellő öniróniával tudja magát a mai napig szemlélni.
Fényképalbum
