A magyar piaristák múltja és jelene – spanyolul

A magyarországi piarista rendtartomány jövőre készül 300 éves születésnapjára. Ezért José Pascual Burgués piarista, a rend központi levéltárának (Archivio Generale delle Scuole Pie) vezetője úgy döntött, hogy érdemes lenne a spanyol nyelven olvasó tág piarista közösség számára is bemutatni a rend történetét Magyarországon, abban az országban, ahol a Kalazanci Szent József fiai annyira meghatározó szerepet játszottak, de amely különös nyelve és egyedi sorsa miatt sokak számára ismeretlen, sőt megfejthetetlen tájnak számít. Márpedig, hogy megszeressük „rendünk eme kedves provinciáját”, meg kell hogy ismerjük. „Conocer para amar” – írja a szerző a bevezetőben.

Bár a magyar piaristák történetének nagyszerű feldolgozásai vannak, ezek zárva maradnak a „nehéz és gyönyörű magyar nyelvet” nem ismerők számára. Így Burgués is úgy döntött, hogy nem ezeken keresztül, hanem más szempontból, a rendtárs közelségével, és a nem-magyar kívülállásával közelít a tárgyhoz. Munkájának inkább ismeretterjesztő, mintsem tudományos célja volt, bár a kötetben jónéhány eddig ismeretlen dokumentum is található a rend római központi levéltárából.

Összegyűjtötte tehát a latin, olasz, spanyol és más nyelveken hozzáférhető irodalmat, sőt 2019 tavaszán több hetet töltött Magyarországon. Végiglátogatta azokat a városokat, ahol a piaristák jelenléte meghatározta, és máig meghatározza a múltat és a jelent. A négy mai állam területét érintő kanyargós utazás során találkozott élő piarista iskolákkal, bennük tanító szerzetesekkel, a piarista hagyományokat élő módon folytató papokkal, tanárokkal, öregdiákokkal. Így született meg a Memorias y presente de Hungría, 300 años después (Magyarország múltja és jelene 300 év után) című kötet, amely 2020. május 21-től hozzáférhető az Ediciones Calasancias rendi kiadó honlapján.

A történelmi utazás kiindulópontja Megyer József egyik előadása, amelyet 1949-ben tartott „A magyar piaristák szelleme” (El espíritu de las Escuelas Pías Húngara) címmel, Santanderben, egy nemzetközi pedagógiai konferencián. (A résztvevők többsége számára ő és Tomek Vince generális lehettek az első magyarok, akikkel találkoztak, – jegyzi meg a szerző – mert Kubala László csak 1951-től játszott Barcelonában, Puskás Ferenc pedig 1958-tól Madridban.) Megyer kiemelte a magyar piaristák vallásosságát, hazafiasságát és szabadságszeretetét, majd külön beszélt az 1945 utáni szomorú fejleményekről. Ehhez némileg hasonlóképpen Burgués is a magyarok erős kulturális-nyelvi identitását és a nehéz történelmi megpróbáltatásokat (főként az utolsó száz évben) tartja a magyar piaristaságot meghatározó legfontosabb tényezőknek.

Ezután kezdődik az utazás maga, az Árpádoktól kezdve egészen a 17 századig, hogy megérkezzünk Podolinba, majd Privigyére, és kövessük a magyarországi piarista alapítások hosszú sorát. Minden egyes korszakban megismerhetjük az újonnan alapított iskolák történetét és a rendtartomány akkori arcát meghatározó jelentős piaristák életrajzát. Számos vendégszöveg is fölbukkan a könyvben: alapítólevelek, jelentések, levelek (többnyire latinból spanyolra fordítva), valamint Tomàs Viñas (1864–1929) egy kéziratos munkájának részletei, amelyben a leköszönt generális rendjének közép-európai missziós munkáját foglalta össze (nemrég José Burgués fordította spanyolra). A római központi rendi levéltár eddig ismeretlen dokumentumai nyomán Burgués műve különösen részletesen tárgyalja például a magyar piaristák újraegyesülését Rómával a 19. század végétől (100 oldalon keresztül), a rendi reform helyzetét 1946/1947-ben és az észak-amerikai piarista provincia magyar gyökereit. Szemlélete szerint ugyanis a magyar piaristák története szerves része a rend történetének, és így abban mindenki, aki részese a piarista küldetésnek, saját történetét ismerheti meg: azt a küzdelmet és erőfeszítést, hogy minden korban és minden helyen megvalósítsák Kalazancius álmát.

Koltai András