Zala megye első gimnáziumát Batthyány Lajos nádor, Nagykanizsa földesura alapította: 1763-ban 10 ezer forintos alapítványt ajánlott föl a piarista rendnek, hogy a városban latin nyelvű gimnáziumot létesítsen. A piaristák 1765 novemberében kezdték meg a tanítást, mind a hat gimnáziumi osztályban, a Fő utca keleti végén álló, homlokzatával északra néző katonai kvártélyházban. (A helyet később Papkertnek, majd Eötvös térnek hívták.) A gimnáziumba az első évben 394 diák jelentkezett, majd a következő években a létszám valamivel csökkent, de általában elérte a kétszázat.
A 19. századtól a gimnázium fejlesztését Nagykanizsa városa vállalta magára. Az épületet 1822/1823-ban újabb termekkel és emelettel bővítette, ugyanakkor a gimnázium igazgatójára bízta a városi elemi iskolák vezetését is.
Az 1848/1849. évi szabadságharc után bevezetett új középiskolai rendhez (Entwurf) igazodva, 1850-ben az iskola négyosztályos algimnáziumként nyílt meg, alig 80-100 diákkal. A város azonban a helyi birtokosok támogatásával 1867-től között nyolcosztályossá fejlesztette. Az első érettségit a 1872-ben tartották. Az osztályok és diákok bővülő száma miatt az iskolaépület 1868-ban Geiszl Mór terve szerint déli irányban új szárnnyal bővült, de mivel hamarosan ez is szűknek bizonyult, 1904-ben a gimnázium és a rendház „ideiglenesen” a Sugár úti kiürült honvédlaktanyába költözött.
Miután a szomszédos Frigyes-laktanya is megürült, azt kapták meg a piaristák. A Hültl Dezső és Szeghalmy Bálint tervei alapján végzett átalakítás után 1924-től ott folyt a tanítás, és 1928-ban, egy külön épületben fiúkonviktus is létesült. A gimnáziumba 1945-től lányokat is fölvettek, ha nem is nagy számban. Az intézmény 1946/1947-től általános iskolai alsó osztályokkal bővült. 1948-ban azonban a kommunista hatalom az iskolát és a konviktust államosította, és 1950-ben a rendházat is feloszlatták. Az államosított gimnázium eleinte Irányi Dániel, majd 1957-től Landler Jenő néven működött (a szintén államosított Notre Dame leánygimnáziummal összevonva, annak épületében), majd a szocializmus bukása után, 1990-ben a piarista gimnázium alapítójáról, Batthyány Lajos nádorról nevezték el.
A diktatúra bukása után a piarista iskola 1992-ben éledt újra. Mivel épületeit önkormányzati iskolák használták, a város a Batthyány utcai bölcsőde üres épületét engedte át. Az első általános iskolai osztály 16 fős volt. A folyamatosan növekvő intézmény 1993 nyarán egy Petőfi utcai iskolaépületbe, majd 1995-ben saját Sugár úti épületegyüttesébe költözött, amelyet a rend fokozatosan, 2006-ig kapott teljesen vissza. Eközben az iskola gimnáziummal bővült, és így 12 osztályos intézménnyé fejlődött. Az első osztály 2004-ben érettségizett. 2001-ben ismét megnyílt a diákotthon, 2008-ban pedig az óvoda, amelynek 2015-ben önálló épületszárnyat emeltek.
Anyakönyvek
1766–1830
- Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Landler Jenő Gimnázium, Nagykanizsa iratai (VIII.52), 92. kötet
- Nomina et cognomina scholasticae juventutis ab anno 1765–1766
1819, 1823, 1829, 1839
- Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Nagykanizsai gimnázium iratai (III.22), Anyakönyvek, 1-4. kötet
- Informationes de juventute
1831–1926
- Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Landler Jenő Gimnázium, Nagykanizsa iratai (VIII.52), 78-91. doboz, 93-115. kötet
- Osztályok főkönyvei (anyakönyv)
- Egy tételszámon 1900-ig 2-3 tanévet tartalmazó doboz, onnantól tanévente egy-egy kötet található. Hiányzik: 1911, 1916.
1927–1945
- Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Nagykanizsai gimnázium iratai (III.22), Anyakönyvek, 9-27. kötet
- Névkönyvek.
Nyomtatott iskolai értesítők
- Piarista Központi Könyvtár 1818, 1823, 1833–1836, 1839, 1841–1843, 1845–1846, 1864–1874, 1889, 1948–1949 (online) | 1875–1918, 1920–1944, 1947, 1993–1999 (helyben)
- Országos Széchényi Könyvtár 1820, 1822–1830, 1832–1846, 1864–1918, 1920–1944, 1947–1948 (helyben, Ért 1.328), 1994–1998 (helyben, HA 4.663)
- Hungaricana 1877–1878, 1880–1883, 1885–1887, 1889–1910, 1912–1913, 1915–1918, 1920–1944, 1947 (online)
- Arcanum Digitális Tudománytár 1865–1873, 1876–1918, 1920–1948 (online)
Bibliográfia
- Gráberné Bősze Klára, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1800–1850 (A magyar neveléstörténet forrásai, 28), Budapest, 2013, 102-104.
- Gráberné Bősze Klára–Léces Károly, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51–1948/49, 12. kötet (A magyar neveléstörténet forrásai, 20), Budapest, 2004, 129-136.