1660 nyarán Pálffy Pál nádor özvegye, született Khuen Mária Franciska kiutasította bajmóci uradalmából a protestáns lelkészeket és iskolamestereket és a birtok népét részben erőszakkal, részben jezsuita misszionáriusok segítségével katolikus hitre térítette.
A jezsuiták egészen 1662-ig végeztek missziós munkát az egyes plébániákon.1 Pálffyné a jezsuiták vezetésével egy állandó kollégiumot is létre akart hozni a birtokon, – talán az általa megszüntetett jóhírű privigyei evangélikus iskola pótlására – de alapítványát a rend nem fogadta el.2 Ekkor kerültek figyelmébe a piaristák. Először a morvaországi rendtartománytól (Provincia Germaniae) kért szerzeteseket, de az ottani atyák túl veszélyesnek találták a magyarországi állapotokat. Pálffyné ekkor panaszt tett a rend római generálisánál, aki a grófnőt 1665-ben az újonnan kinevezett lengyelországi tartományfőnökhoz, Wenceslaus Opatowski-hoz (a S. Sacramento) irányította.3 Így azután Pálffyné hívására 1666 elején Opatowski Bécsbe utazott, hogy megbeszélhessék az alapítás föltételeit. A privigyei rendház 17. század végi krónikása, Mösch Lukács (a S. Edmundo) szerint a tárgyalások során a piaristák választhattak, hogy a bajmóci uradalom melyik városában akarnak megtelepedni és a provinciális „bölcsen Privigyét, mint a legmegfelelőbbet választotta”.4 Ennek megfelelően kötötték meg 1666. február 17-én azt a szerződést, amelyben a Pálffyné 25 ezer forintos alapítványt, templomot, rendházat és iskolaépületet, sőt könyvtárat ígért a piaristáknak (1.a).
A szerződés megkötése után a provinciális azonnal Bajmócra irányította a szakolcai születésű Frankovics Pál (a Nativitate B.M.V.) rzeszów-i rektort és egy éppen Rómába tartó morva származású növendéket, Hanacius (Hanák) Ferencet (a S. Wenceslao), akik március 3-án érkeztek meg oda.5 Eleinte a bajmóci várban laktak, sőt tanítottak,6 majd további rendtársaikkal kiegészülve október 9-én átköltöztek Privigyére, ahol főtér egyik házában rendezkedtek be. Iskolájuk november 8-án a városháza épületében nyílt meg négy tanárral.7 Eközben 1666 augusztusában Opatowski provinciális és Mednyánszky János bajmóci tiszttartó kijelölték a piaristák végleges telkét és elhelyezték az Antonio Biberelli által tervezett épületek alapkövét.8 Az építkezés egészen összesen tíz évig tartott. A rendházat 1674-ben, a templomot 1675-ben, az iskolaépületet pedig 1676-ben vehették birtokba a piaristák.9
Ezt azonban Pálffy Pálné már nem érte meg, mivel 1672. május 9-én elhunyt. Az építkezés befejezéséről és az alapítványi összeg elhelyezéséről már örököseinek kellett gondoskodniuk. Így tehát a három testvér, Pálffy János Antal, János Károly és Mária Terézia 1672. augusztus 29-én új szerződést kötött a piarista renddel, amelynek leglényegesebb újdonsága az volt, hogy az alapítványi összeget az alsó-ausztriai neulengbach-i uradalomra táblázták be (1.b). Ugyanakkor Pálffy János Károly külön is kötelezettséget vállalt, hogy a hitelterhet bevezetteti az alsó-ausztriai Landesgedenkbuch-ba, és hogy fizeti az éves kamatokat (1.c). Pálffy kötelezvényét 1672. november 10-én I. Lipót király is jóváhagyta (1.d). Az új szerződés szövegét viszont a piaristák erősítették meg a területi ordináriussal, Szelepcsényi György esztergomi érsekkel, 1678. február 28-án (1.e).
- 1 A bajmóci térítésekről: [Okolicsányi, Pál], Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria, [Frankfurt], 1710, 108. Novack, Martin, Ungarische gewisse und warhafftige Avisen, [Wratislawia?, 1679], ff. C3-D4. – A jezsuita misszióról: Litterae annuae Societatis Iesu pro anno 1661: Österreichische Nationalbibliothek, Ms 12058, pp. 55-56. Litterae annuae Societatis Iesu pro anno 1662: uo., Ms 12059, p. 21. Lukács, Ladislaus SI, Catalogi personarum et officiorum provinciae Austriae S.I., III: 1641-1665, Roma, 1990, 671, 713. [Ipolyi Arnold], Schematismus historicus Dioecesis Neosoliensis pro anno saeculari MDCCCLXXVI, Neosolii, 1876. 373, 376, 381, 393, 396. Némethy Ludovicus, Series parochiarum et parochorum Archi-dioecesis Strigoniensis ab antiquissimus temporibus usque annum MDCCCXCIV., Strigonii, 1894, 396, 335, 336, 353. – A jezsuiták plébániai működését említik még a Mösch Lukács (a S. Edmundo) által 1689 és 1692 között írott rendi krónikák: Annales huius domus nostrae Prividiensis: PMKL, Priv., Lib. 2, pars 2 (=HDPriv), p. 1. Epitome initiorum, fundationum et progressus ... Schol. Piar. in Hungaria: PMKL, AHV, Lib. 1, pars 1 (=FundProv), p. 1. Historia memorabilium … in negotiis domorum et Provinciae Hungaricae … Scholarum Piarum: PMKL, AHV, Lib. 5, pars 2 (=HistProv), p. 4. – Mindezekről és az alapítás történetéről bővebben: Koltai András, A Pálffyak és a piaristák: A bajmóci uradalom katolizációja és a privigyei piarista kollégium első évei, in Pálfiovci v novoveku: Vzostup významného uhorského šlachtického rodu, ed. Anna Fundárková–Géza Pálffy, Bratislava–Budapest, 2003, 74–104.
- 2FundProv, p. 1. HistProv, p. 3-4. Kácsor Christianus (a S. Emerico), Initia Provinciae Bohemiae, Poloniae et Hungaricae, [1770 körül]: PMKL, Ms, Series altera, n° 6 [V 171/26], p. 52. Vö. Miskolczi István, A kegyes-tanítórendiek privigyei kollégiumának története, Vác, 1907 (Művelődéstörténeti értekezések, 26), 11-12.
- 3FundProv, p. 1. HistProv, p. 4. Bartlik, Bernardus, Annales Ordinis nostri , in Archivum Scholarum Piarum 9(1981), 32. Historiae Provinciae Poloniae ab anno 1642 ad annum 1686 Michaele [Krausz] a Visitatione conscripta: PMKL, Acta domus Podolinensis, liber 1, p. 271. Kácsor, Initia, i. m., pp. 41, 52-53.
- 4„… prudenter Prividiam, utpote magis accomodatum elegit”: HistProv, p. 5. Vö. Miskolczi, i. m., 12.
- 5Fundatio Prividiensis, auctiones, consecratio ecclesiae, litterae fundatorum et principum, status domus, atque ipsius planta: PMKL, Priv., Lib. 1, pars 1 (=FundPriv), p. 1. HDPriv, p. 2. HistProv, p. 5-6. [Hanacius], Franciscus (a S. Wenceslao), Apocalypsis, id est Annales, fasti, seu acta, series et epitome sacrarum missionum in apostolico Regno Hungariae et Poloniae [1637-1700]: PMKL, Ms, Series altera, n° 1, pars 1, p. 8.
- 6Fundatio Prividiensis, auctiones, consecratio ecclesiae, litterae fundatorum et principum, status domus, atque ipsius planta: PMKL, Priv., Lib. 1, pars 1 (=FundPriv), p. 1. HDPriv, p. 2. HistProv, p. 5-6. [Hanacius], Franciscus (a S. Wenceslao), Apocalypsis, id est Annales, fasti, seu acta, series et epitome sacrarum missionum in apostolico Regno Hungariae et Poloniae [1637-1700]: PMKL, Ms, Series altera, n° 1, pars 1, p. 8.
- 7FundPriv, p. 2-3. HDPriv, p. 3. HistProv, p. 8.
- 8FundPriv, p. 2. HDPriv, p. 3. HistProv, p. 7. Vö. Friedreich, i. m., 23-24; Miskolczi, i. m., 21. – Biberelliről: Fidler Petr, Beiträge zu einem Künstler- und Kunsthandwerkerlexikon des Donaugebietes (Österreich, Slowakei und Ungarn): Exzerpta aus den Archiven in Preßburg und Tyrnau, 1. Teil, in Ars 1995, 1, 82-93: 86.
- 9FundPriv, p. 39-44. HDPriv, p. 6. HistProv, p. 21-26.