Diáknévsorok: Vác (1715–)

Vác első gimnáziumát Kollonich Zsigmond váci püspök alapította. 1714-ben 10 ezer forintnyi alapítvány éves kamatát, valamint a felsővárosi Szent Mihály plébánia vezetését és jövedelmét ajánlotta föl a piarista rend számára, hogy a városban latin nyelvű gimnáziumot létesítsen. A piaristák 1714 novemberében kezdték meg a tanítást az alsó négy osztályban, a főtériSzent Mihály templom mögött.

1719-ben Althann Mihály Frigyes püspök elvette a piaristáktól a plébániát. Ekkor azonban helynöke, Berkes András saját főutcai házát adta a rendnek, amelyet 1725 és 1727 között rendházzá és iskolává építettek át, majd a következő évtizedekben többször bővítettek. A gimnázium a felső két osztály megnyitásával 1733-ban vált teljessé, 1765-ben pedig Mária Terézia királynő alapítványából filozófiai (bölcsészeti) tagozattal egészült ki, egy (néha kettő) professzoral, amely 1776-ig működött. Ezt látogatták a Migazzi Kristóf püspök által 1762-ben alapított nemesi konviktus diákjai is, addig, amíg a konviktus 1767-ben beolvadt a királynő által alapított, önálló épülettel és piarista tanári karral rendelkező Theresianumba. Migazzi építtette a székesegyház térre tekintő új gimnáziumi szárnyat is, amely 1781-ben készült el.

1785-ben II. József rendeletére a rendház és a gimnázium kénytelen volt a domonkosoktól elvett főtéri kolostorba költözni. A piaristák csak a császár halála után, 1796-ban tértek vissza saját épületükbe. Ekkor a gimnázium ismét filozófiai tagozatal (líceum) bővült. 1792-től Kosztka Mátyás piarista tanította filozófiára a püspöki szeminárium papnövendékeit, majd 1795-től csatlakozott hozzá Benyák Bernát is. 1796-ban pedig a rendtartomány Nagykárolyból ide helyezte át Nagykárolyból a rendi növendékek filozófiai kurzusát, amelyet egyesített a püspöki líceummal. Ebben négy piarista professzor együtt tanította a piarista és egyházmegyés kispapokat, valamint a világi hallgatókat, egészen 1848-ig.

Az 1848/1849. évi szabadságharc után bevezetett új középiskolai rendhez (Entwurf) igazodva, az iskola 1850/1851-től négyosztályos magyar nyelvű gimnáziumként nyílt meg. 1870-ben Peitler Antal püspök fölajánlásából ismét megnyílhatott az 5-6. osztály, majd Peteróczy László kartali plébános adományából 1880-ban a 7-8. osztály is. Az osztályok és diákok bővülő száma miatt a gimnázium épületét új szárnnyal kellett megtoldani, amelyet Schuster Konstantin püspök építtetett föl 1893-ban. Az évek során ez is szűknek bizonyult, így 1940/1941-ben Hültl Dezső terve szerint a régiek mellé újabb épületet emeltek, amelynek homlokzata a székesegyház klasszicista stílusához igazodik. A régi gimnázium fölszabadult termeiben 1943-ban diákotthon (fiúkonviktus) nyílt.

A gimnáziumba 1945-től lányokat is fölvettek, ha nem is nagy számban. 1946/1947-től a gimnázium alsó tagozatából valamint az Isteni Megváltó Leányai koedukált elemi iskolájából alakult meg a Kalazanci Szent József Általános Iskola. 1948-ban azonban a kommunista hatalom mindkét iskolát és a konviktust is államosította. Az államosított gimnázium 1950-től Sztáron Sándor néven működött, majd a szocializmus bukásakor, 1989-ben Madách Imréről nevezték el.

A diktatúra bukása után a piarista iskola 1991-ben éledt újra a piarista rendház termeiben, négyosztályos fiúgimnáziumként. A folyamatosan bővülő intézmény lassanként, 2003-ig elhúzódóan kapta vissza saját épületét, amelyet addig a Lőwy Sándor, majd Boronkay György Műszaki Szakközépiskola használt. 1998 szeptemberére készült el az udvar helyén álló új sportcsarnok. 2001-től az újonnan induló gimnáziumi osztályokba (9. évfolyam) lányokat is fölvettek, 2002-től pedig megindult a nyolcosztályos képzés (5. osztálytól, fölmenő rendszerben), 2004-től pedig a nyelvi előkészítő évvel bővített (1+4 osztályos) képzés. Az épület fő utcai szárnyában 2005-ben fiúkollégium nyílt, majd 2011-ben a gimnázium leánykollégiumot is indított a püspökség által biztosított külön épületben.

Líceumi névsorok

1807–1815

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Acta gymnasii Vaciensis (III.7), Catalogi, nº 5a.
  • Informationes semetrales de progressu in studiis philosophicis facto religiosorum Scholarum Piarum, alumnorum dioecesis Vaciensis et juventutis saecularis
  • A piarista és az egyházmegyés papnövendékek, illetve a világi diákok név- és érdemsorai.

1816–1848

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Acta gymnasii Vaciensis (III.7), Catalogi, nº 5b.
  • Informationes semetrales de progressu in studiis philosophicis facto religiosorum Scholarum Piarum
  • A piarista növendékek név- és érdemsorai.

1816–1845

Gimnáziumi anyakönyvek

1717–1758

1759–1772

1773–1780

1781–1850

1785

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Acta gymnasii Vaciensis (III.7), Catalogi studiosorum, nº 4/a.
  • Protocollum professoratus secundae humanitatis scholae in Gymnasio Vaciensi
  • Kimutatás a legfelső osztály (II. humanitatis) tanulói által befizetett tandíjról.
  • matricula.hu

1796

1800–1809

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Acta gymnasii Vaciensis (III.7), Catalogi studiosorum, nº 3.
  • Nomina et cognomina studiosorum, qui in Gymnasio Vaciensi Scholarum Piarum scholas frequentaverunt
  • Névsorok és személyes adatok érdemsorok nélkül.
  • matricula.hu

1807

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Acta gymnasii Vaciensis (III.7), Catalogi studiosorum, nº 4/b.
  • Protocollum scholasticum discipulorum receptorum cum testimoniis, item instructorum, hospitiorum, commendantium et commendatorum per directorem Martinum Bolla
  • Bolla Márton igazgató részletes feljegyzései a diákokról.
  • matricula.hu

1851–1941

Érettségi anyakönyvek, 1881–1931

Feldolgozások

Kiegészítendő

Nyomtatott iskolai értesítők

Líceum

Gimnázium

  • Piarista Központi Könyvtár 1795–1797, 1800–1812, 1814–1827, 1832–1837, 1840–1843, 1845–1846, 1848–1850 (online) | 1852, 1855–1856, 1863–1865, 1867–1918, 1920–1948, 2000–2009 (helyben) – Az 1947/48. évi évkönyv gépelt kéziratban maradt fent, amelyből korabeli minták alapján Juhász Gábor "rekonstruálta" a kiadványt 2023-ban.
  • Országos Széchényi Könyvtár 1786, 1795–1797, 1800, 1803–1826, 1828–1842, 1844–1845, 1847–1848, 1850, 1852, 1855-1856, 1863–1865, 1867–1918, 1920–1947 (helyben, Ért 2.082), 2002–2009 (helyben, HA 7.478)
  • Arcanum Digitális Tudománytár 1865, 1874, 1877–1878, 1880, 1885–1888, 1890, 1893–1900, 1902, 1904–1918, 1920–1947 (online)

Bibliográfia

  • Dörnyei Sándor–V. Ecsedy Judit–Pavercsik Ilona, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája: XVIII. századi érdemsorozatok, Budapest, 1989 (A magyar neveléstörténet forrásai, 3), 182-187.
  • Gráberné Bősze Klára, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1800–1850 (A magyar neveléstörténet forrásai, 28), Budapest, 2013, 205-212, 230-231.
  • Gráberné Bősze Klára–Léces Károly, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51–1948/49, 18. kötet (A magyar neveléstörténet forrásai, 26), Budapest, é.n., 109-116.

© Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, 2022