Diáknévsorok: Szeged (1722–)

Szeged első gimnáziumát a városi tanács alapította. 1719-ben a felsővárosi Szent Dömötör plébánia vezetését és jövedelmét ajánlotta föl a piarista rend számára, hogy a városban latin nyelvű gimnáziumot létesítsen. A piaristák 1721 novemberében kezdték meg a tanítást a gimnázium két alsó osztályában, az üresen álló pestiskórházban (Lazaretum).

A következő évben a városparancsnoktól megkapták a katonai kórházat, és megnyitottak további két osztályt. A gimnázium a felső két osztály megnyitásával 1725-ben vált teljessé, a külön iskolaépület 1732-ben készült el a templom Oskola utcai oldalán. Az intézmény 1792-ben filozófiai (bölcsészeti) tanfolyammal líceummá egészült ki, és emiatt a város 1793 és 1800 között új, akkoriban korszerű épületet emelt a templom északi oldalán.

Az 1848/1849. évi szabadságharc után bevezetett az új középiskolai rendhez (Entwurf) igazodva, az iskola 1850-től nyolcosztályos főgimnáziumként működött tovább. Mivel a diákok bővülő száma, és a szakoktatás követelményei miatt a régi iskolaépületet egyre szűkebbnek bizonyult, és az 1879-es árvízben komoly károk érték, 1885 és 1886 között a város Bachó Viktor terve szerint, a csanádi püspökség és az állam támogatásával új, mintaszerű iskolát és rendházat emeltetett a kiskörúton (Tisza Lajos körút), amelyben 1932-ig fiúkonviktus is működött. A rend 1942-ben házat vásárolt és „tanyasi konviktust” nyitott a Párizsi körúton is, ahová az alföldi tanyavilágból származó fiúkat vettek föl. A gimnázium 1922-ben vette föl egykori diákja, Dugonics András piarista író nevét.

A második világháború alatt 1945 januárjától októberig a gimnázium épületét orosz katonai kórház céljára foglalták le, a városi gimnáziumok pedig összevontan működtek. 1946/1947-től a gimnázium alsó két osztályából valamint orsolyita iskola elemi osztályaiból alakult meg a Szent Gellért Általános Iskola. 1948-ban azonban a kommunista hatalom mindkét iskolát és a konviktust is államosította, majd az államosított gimnázium egy év múlva megszűnt, épületébe az egyetem költözött.

A diktatúra bukása után a piarista iskola 1991 szeptemberében éledt újra, elsősorban Kovács Mihály piarista, felsővárosi plébános és a helyi katolikus értelmiség támogatásának köszönhetően. A négyosztályos fiúgimnázium felmenő rendszerben épült ki, az első évfolyamtól kezdve. Kezdetben három helyszínen működött: felsővárosi minorita kolostorban, egy plébániai tulajdonú épületben és a Maros utcában ideiglenesen fölállított konténerépületekben. 1995-től már hatosztályos volt. Eközben a gimnázium régi épületéért kapott kártérítésből 1999-re elkészült a Golda János és a Teampannon Építésziroda által tervezett új piarista iskolaközpont, az újrókusi városrész Franciahögy nevű részén, a város által adott telken. Az épületegyütteshez hangulatos udvart körülölelő gimnázium mellett rendház, kollégium, templom, tornacsarnok és sportpályák is tartoznak. 2013-tól a gimnáziumbam lányok is tanulhatnak.

Anyakönyvek

1722–1758, 1759–1792

  • Lappanganak.
  • Az 1880-as években Pap János SchP (A piaristák Szegeden 1720–1886, Szeged, 1886, 331-334) és az 1920-as években Lugosi Döme (A piaristák szegedi drámajátékai, Irodalomtörténeti Közlemények 39[1929], 218) még használta őket. Feltehetőleg a szegedi rendház 1950. évi államosítása során vesztek el.

1756, 1758

  • Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Archivum Provinciae Hungaria vetus (I.1.a), For. 33, Fasc. 1.
  • A principia és parva osztályok névsorának másolata.

1788–1850

1851–1931

1932–1949

Érettségi anyakönyvek, 1852–1931

Feldolgozások

  • Pap János, A piaristák Szegeden 1720-1886, Szeged, 1886, 311. – Összlétszámadatok 1722–1886.
  • Szögi László: A szegedi bölcsészeti líceum hallgatói 1792–1850, Budapest, 2023 (Felsőoktatástörténeti kiadványok, Új sorozat, 29). – A filozófiai tagozat (líceum) diákjainak adatai a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárában őrzött Informationes alapján.

Nyomtatott iskolai értesítők

Líceum

Gimnázium

  • Piarista Központi Könyvtár 1809, 1811–1814, 1833–1836, 1841–1842, 1845–1846, 1852–1859, 1863–1865, 1867–1868, 1870–1918, 1920–1947 (online) | 1995–1996, 2008–2018, 2021– (helyben)
  • Országos Széchenyi Könyvtár 1845, 1850, 1852–1859, 1863–1918, 1920–1945, 1947 (helyben, Ért 1.858), 1995–1996, 2008–2018 (helyben, HA 4.739) – Az 1850. évi tévesen a líceumi értesítők sorozatában (Ért 1.859).
  • Hungaricana 1852–1859, 1863–1870, 1872–1918, 1920–1945, 1947 (online)
  • Arcanum Digitális Tudománytár 1852–1859, 1863–1870, 1872–1918, 1920–1945, 1947 (online)

Egyetemi Szakkollégium

Bibliográfia

  • Dörnyei Sándor–V. Ecsedy Judit–Pavercsik Ilona, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája: XVIII. századi érdemsorozatok, Budapest, 1989 (A magyar neveléstörténet forrásai, 3), 146. – Az itt leírt 1779. évi szegedi érdemsor lappang, már 1978-ban sem volt meg, a bibliográfiában megadott jelzeten nem ez található (Fáy Zoltán, Magyar Ferences Könyvtár, tájékoztatása).
  • Gráberné Bősze Klára, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1800–1850 (A magyar neveléstörténet forrásai, 28), Budapest, 2013, 176-180.
  • Gráberné Bősze Klára–Léces Károly, A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51–1948/49, 16. kötet (A magyar neveléstörténet forrásai, 24), Budapest, é.n., 14-22.

© Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, 2022