A piarista rend Magyarországon

szerk. Forgó András
Szent István Társulat, Budapest, 2010
(Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti konferenciák, 6)

  • 24 cm, 738 pp.
  • ISSN 1786-8785, ISBN 978 963 277 183 0
  • kapható

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, Piliscsabán 2007 november 5-én és 6-án került sor az egyetem Művelődéstörténeti Műhelye, a Piarista Rend Magyar Tartománya és a Diákszövetség által közösen rendezett rendtörténeti konferenciára, amely azon sorozatba illeszkedett, amelynek során 2002 óta egy-egy szerzetesrend múltjával foglalkozó történészek, irodalmárok, művészettörténészek és teológusok teszik közzé kutatásaik újabb eredményeit egymás, valamint a diákok, a szerzetesek és az érdeklődők számára. A kétnapos eseményen összesen 46 előadás hangzott el, hármat pedig a távol maradni kényszerülő előadók helyett olvastak föl. Az előadások témája felölelte a piaristák magyarországi múltjának egészét, sőt kiterjedt a rend nemzetközi kapcsolatrendszerére is. A kötetben az előadások tanulmánnyá átdogozott változatai találhatók, összesen 49 tanulmány.

Tanulmányok

A piaristák Magyarország történetében

Sántha György†: A piarista generálisok és az önálló magyarországi rendtartomány kérdése (1680–1721), 13-44; Bartůsek, Václav: Kulturális kapcsolatok a cseh és a magyar korona országaiban élő piaristák között a 17–18. században, 45-62; Koltai András: A magyarországi piaristák rendi történetírásának kezdetei (1688–1698), 63-83; Siptár Dániel: A szentgyörgyi piarista rendház és gimnázium a „Kora újkori szerzetesi intézmények adattárában”, 84-103; Jakab Réka: Padányi Bíró Márton püspök és a piaristák viszonya a rend veszprémi megtelepedése és építkezései idején, 104-114; Čižmar, Marian: Piaristák Kisszebenben (1739–1922), 115-125; Forgó András: Koppi Károly szerepe a 18. század végi nemesi-értelmiségi reformmozgalomban, 127-148; Gárdonyi Máté: Piarista kegyuraság Somogyban, 149-154; Őze Sándor: Horváth Mihály és a dél-alföldi függetlenségi hagyomány, 155-160; Bánhidy Vajk: A piarista rendházak 1852. évi érseki vizitációjának tanulságai, 161-166; Horváth Gábor: A magyaróvári piarista rendház története Randveg Mihály házfőnöksége idején (1910–1917), 167-184; Szakál Ádám: A magyar piaristák a Tanácsköztársaság idején, 185-200; Sági Norberta: A kecskeméti piaristák példamutató gazdálkodása Pozsgay Rezső házfőnök irányítása idején (1920–1936), 201-216; Bank Barbara: A debreceni piaristák avagy Sörlei Zsigmond és társai perének története, 217-227.

Piarista pedagógia és oktatás

Giner Guerri, Severino: Kalazanci Szent József, az első európai nyilvános és ingyenes népiskola alapítója, 231-243; Bikfalvi Géza: Kalazanci Szent József és Loyolai Szent Ignác pedagógiai öröksége, 244-257; Mészáros András: Piarista iskolai filozófia a 18. és 19. században, 258-262;Tóth Áron: Piarista építészet-oktatás a 18. századi Magyarországon, 263-280; Szekér Barnabás: A pesti piarista gimnázium és a nemesség az iskola első anyakönyvének tükrében [1717–1747], 281-307; SarnyaiCsaba Máté: A középiskolai reform és a piaristák 1848-ban, 308-315; Ifj. Bertényi Iván: Az elit gimnáziumai vagy a gimnáziumok elitje? A budapesti piarista és a Mintagimnázium diákságának vizsgálata (1879/80–1896/97), 316-350; Jelenits István: A piarista iskolák a 19. és a 20. század fordulóján – az iskolai évkönyvek tükrében, 351-356; Bodó Márta: Önképzőköri élet a kolozsvári piarista gimnáziumban a 20. század első felében, 357-369; Vizkelety András: A tatai piarista gimnázium utolsó évei 1945–1948, 370-376; Á. Stekovics Rita: Képek a táncoslábú regöscserkész piarista tanár, Helyes László életéből, 377-385; SzendeÁkos: „A krisztusi szőlőtő vesszői vagyunk, teremjük a krisztusi élet édes szöllejét és vidámító borát!”: A munkára nevelés Kovács Mihály (1916–2006) pedagógiájában, 386-396; Görbe László: A Magyar Piarista Diákszövetség, 397-401.

Piaristák az irodalomban és a tudományban

Kilián István: A piarista képvers Magyarországon a 17–19. században, 405-449; Maczák Ibolya: Okos testamentum világos szókkal: Piarista prédikációk az oltáriszentségről, 450-455; Kovács Eszter: Gelasius Dobner történetírói munkásságának magyar vonatkozásai, 456-461; H. Kakucska Mária: Az Orczy család és a piarista rend, 462-468; Hernády Zsolt: „A' hazámnak fel-szenteltem fogytomig az én éltem”: Benyák Bernát hazafias költészete, 469-496; Bárczi Zsófia: Az irodalomtörténet-írás magyar hagyományainak továbbélése és módosulása Sík Sándor irodalomtörténeti tárgyú írásaiban, 497-502; Sas Péter: Biró Vencel piarista rendtartományfőnök és történetíró szerepe az erdélyi tudományos életben, 503-520; Käfer István: Cédulák Tomek Vincéről: Szlovák összefüggéseinek műhelymunkálatai, 521-527.

Piarista zene és színjátszás

Kačic, Ladislav: Újabb adatok a podolini piaristák zenetörténetéhez, 531-539;Medgyesy S. Norbert–Tar Gabriella-Nóra: A piarista iskoladráma-színlapok kutatásának módszerei és első eredményei, 540-557; Galuska László Pál: Nekromanták, táltosok, szélhámosok: Garabonciás diákok Illei János Tornyos Péter és Hagymási Imre Garabontzás László című iskolai komédiájában, 558-567; Nagy Imre: Egy piarista vígjáték nyelvi kódjai: Vargaműhely, a tunyák oskolája, 568-570; Czibula Katalin: A piarista iskolai színház szerepe a hivatásos színjátszás kialakulásában (tragédiák), 571-578; Demeter Júlia: A piarista iskolai színház szerepe a hivatásos színjátszás kialakulásában (komédiák), 579-588.

A piaristák és a művészet

Szilárdfy Zoltán: Újabb adatok Kalazanci Szent József ikonográfiájához, 591-613;Jernyei Kiss János: A váci piarista templom 18. századi liturgikus tere (Az ikonográfiai és művészi program értelmezéséhez), 614-623; Bara Júlia: Adatok a nagykárolyi Kalazanci Szent József piarista templom építéstörténetéhez, 626-640; Kerny Terézia: Historiae regum Hungariae Podolini apud Scholas Pias (Megjegyzések az egykori podolini piarista kollégium egy 18. század végi tanulmányi jegyzetéhez), 641-652.

Lénárd Ödön emlékezete

Gianone András: Lénárd Ödön és az Actio Catholica, 655-663; Cseszka Éva: Lénárd Ödön és az Actio Catholica pere, 664-674; Soós Viktor Attila: Kádár János és VI. Pál szerepe Lénárd Ödön 1977-es harmadik – utolsó – szabadulásában, 675-686; Fejérdy András: Lénárd Ödön történelemszemlélete, 686-700.