Keletkezéséről Tomek Vince budapesti házfőnök így számolt be a rendház krónikájában: „1935. febr. 9-én hozta el Nagy Sándor festőművész a nagy kápolna számára készített Pompilius-képet. A kép keletkezéstörténetében a következő mozzanatok érdemelnek említést. Már a szenttéavatás alkalmával törtük a fejünket, hogy az örökmécsesen kívül is hogyan örökíthetnők meg a kápolnában Pompiliusz emlékét úgy, hogy a kápolna egységes stílusa kárt ne szenvedjen. Szóba került szobor, festett ablak és kép. Végül is a kép mellett állapodtunk meg, s itt a helyet illetőleg Hültl [Dezső] professzor úrral együtt Ohmacht Nándor rendtársunk elgondolását tettük magunkévá, vagyis a megfestendő kép a kórus alatt lesz. 1934 nyarának elején Nagy S. kapta a megbizatást, aki júl. 1-én el is készítette a vázlatot, amely a képet triptichonnak tervezte („bella mamma”, Pompilius diadalmas visszatérése Nápolyba, az Abruzzók apostola). Csakhamar kiderült azonban, hogy az építész úrtól adott méretek nem voltak pontosak (3×0.80), s hogy itt csak 266×1 méretű képről lehet szó. Ezzel el kellett tekiteni a triptichontól. A Provinciális úrral [Sebes Ferenc] és Balanyi Györggyel való megbeszélés alapján az lett a döntés, hogy a művész a piarista diákokat anyagilag is támogató piarista mintaképét, a kenyérosztó Szent Pompiliuszt fesse meg, hogy ezzel quasi kiegészüljön a főoltáron lévő és lelki kenyeret osztó Kal. Így készült el a második vázlat, majd az ősz folyamán a kép. A Gödöllőre kiszállt kettős bizottság (1934. dec., Décsey G., a Házfőnök, Ohmacht, Kanszky és Menczer, jan-ban a Provinciális Úr, Hültl és Zimányi) a képet megfelelőnek találta. A képet még aznap (febr. 9.) elhelyezték a falra, s másnap a Prov. Úr a Házfőnök kíséretében megáldotta. A falbavésést Szabó Rezső végezte, a rámát pedig Nagy Ferenc készítette. A kép 2500, a ráma 340, az elhelyezési munka 136 pengőbe került. A költségek a következő módon oszlottak meg: TV beadványainak terhére 1250 pengő, a Kal. alapból 792 pengő, a kápolna-alapból 352.55, Walter János 100, a rendi pénztár 476 pengő) (PMKL, Budapesti rendház levéltára, Historia domus, 1864-1961, p. 348). – A budapesti rendház 1953. évi erőszakos kiköltöztetése után festmény a Mikszáth Kálmán téri rendházban a sekrestye folyosóján volt, majd 1965-ben az orgona mellé tették. Helyére került az addigi főoltárkép, Feszty Masa Kalazancius-képe (vö. PMKL, Piarista Hírek 1965, 71).
