Tapolcsányi Gergely provinciális 1765. júl. 6-án tartott kecskeméti vizitációja során engedélyezte, hogy a templom elé szánt „kálvária avagy szobor” alapból fedezzék a torony Szűz Mária, Kalazancius és egy harmadik szobrának elkészítését: „haec pecunia non est pro dote Statuae, sed ut impendantur in statuam aliquam elegantem, …. Indulsi autem, ut in aedificium turris supra memorata cassa convertatur, cum in ea aliunde Statua B. Virginis Mariae, item B. Patris nostri, et adhuc tertia erigendae sint.” (PMKL, Kecskeméti rendház levéltára, Régi korszak [II.8.a], Lib. 12, p. 79; vö. Szentgyörgyi, Kecskemét, 28; Jernyei Kiss János, Die Piaristenkirche zu Kecskemét, in Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungariae 39(1997):1-4, 131-164: 151, 164). – „A rendalapító öreg, kopasz szerzetesként tűnik föl. Felemelt jobbja és szólásra nyíló szája nevelői karakterére utal. Két fiú közelít hozzá, egyikük imára kulcsolja kezét, a másik egy könyvet tart, tehát ők a piarista nevelést összefogó pietas és litterae megtestesítői. A szerzetes gyengéden az egyik fiú fejére teszi a kezét, amely azt jelképezi, hogy a rend valódi szeretettel gondoskodik a rábízott gyerekekről.” (Jernyei Kiss, i. m., 152).
