Idén decemberben a piaristák mutatkoznak be a Szerzetesi Sziget programsorozat vendégeként a Párbeszéd Házában. Ennek keretében kerül sor 2013. december 6-án pénteken 18:00-rától a „Nevelési vészhelyzet? – jelenlegi kihívások az iskola és a család számára" cínű kerekasztal-beszélgetésre, amelynek résztvevői Labancz Zsolt SchP tartományfőnök, Urbán József SchP, a budapesti piarista gimnázium igazgatója, Dekiszkyné Fejér Rita, a gödi Piarista Szakképző Iskola tanára és Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartomány levéltárosa. Moderátor: Horváth Bálint, a budapesti piarista gimnázium tanára. A rendezvény keretében kerül sor Szende Ákos „Piarista eszmék és sorsok a 20. századból” c. könyvének bemutatójára. Helyszín: Párbeszéd Háza, Kápolna terem (1085 Budapest, Horánszky u. 20.) A piarista rendet bemutató kis fényképkiállítás megtekinthető az épület alagsorában található kávézóban (Loyola Café).
A könyvbemutatóról beszámolt a Magyar Televízió Katolikus Krónika című műsora (2013. dec .22., 33:45 perctől).
A kötet rövid bemutatása
„Az Egyház legjobb védelme híven előadott múltja” – vallja a kötet szerzője, Szende Ákos, aki a bevezetőben magát „az alma materhez az átlagnál talán jobban ragaszkodó, 1961-ben érettségizett piarista öregdiákként” határozza meg. A piarista rend 20. századi történetét föltáró kutatásait – mint maga írja – „eleinte egy-egy papi-tanári személyiség pozitív vonásainak a feltárása motiválta, de az iratok és dokumentumok alaposabb … tanulmányozása a későbbiekben aztán magával hozta az események, tények és összefüggések egyre behatóbb feltárását, köztük akár egy-egy szereplő sorsának árnyaltabb bemutatásán keresztül egy-egy éppen nem kifogástalan életpálya jobb megértését is.”
A kötetben összegyűjtött tizenegy tanulmány szinte mindegyike egy vagy több piarista sorsát, illetve életének egy-egy különleges szeletét tárja föl. Karl János könyvtára például egy földrajz-természetrajz szakos szerzetestanár műveltségének jellemző lenyomata. A debreceni piarista diákok önképzőköri munkájáról szóló tanulmány azt mutatja be, milyen műveltséget adott egy piarista iskola a következő generáció elitje számára. A Török Jenő börtönbeszélgetéseiről „beépített” cellatársa által 1953-ban készített jelentések olyan dokumentumok, melyek egy újszerűen gondolkodó piarista világnézetéről, műveltségéről, céljairól, és a magyar egyháznak már a II. Vatikáni Zsinat előtti megújulás-vágyáról közölnek tanulságos adatokat. Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök, korábban kecskeméti piarista diák és plébános azon püspökök egyike volt, aki a kommunista diktatúra éveiben is mindent megtettek a megmaradó egyházi iskolákért és az üldözött szerzetesekért. A tanulmány a piaristákkal való kapcsolatának gyökereit kutatja.
Kevéssé ismert azon piaristák sorsa, akik a diktatúra éveiben sem papként, sem szerzetesként nem működhettek, de a folyamatos zaklatások ellenére világi pályákon is megállták a helyüket, csendes türelemmel és mély alázattal viselve sorsukat. Minderre tipikus példát szolgáltat az egy időben geodétaként dolgozó Rónai Jenő (1916–1986) és az erdei munkásként dolgozó Gyüre László (1922–1993) életútja. Külön tanulmány mutatja be az állami iskolákban tanító piaristákat, akik értékes munkájuk ellenére „nem kaptak Munka-érdemrendet, és utoljára kaptak fizetésemelést és prémiumot”.
Különösen izgalmasak a kommunista korszak „bukott” figuráinak őszeinte bemutatásai. Az egyik tanulmány Farkas Dénes motivációit tárja föl, akit 1948-ban állami hivatalvállalás miatt távolítottak el a rendből, majd 1950-től a szombathelyi egyházmegye helynöke és a kommunista diktatúra hű kiszolgálója lett. Erdélyi István „hivatástalan” piarista tragikus életútja jellemző keresztmetszetét adja kommunista diktatúra embertelen működésének, amelyben a paptanárból finnugor nyelvész, majd az állambiztonság ügynöke, végül pedig mindenkitől visszahúzódó „disszidens” lett. Még különösebb sors jutott Divald Istvánnak, amelyben irodalmi és filozófiai tanulmányok, műanyag-fröccsöntő KTSZ, a piarista rend tagjairól írott ügynöki jelentések, egy „álcázott” disszidálás”, és gyógyszeripari kémtevékenység is szerepelnek. Tragikus sorsukban egyértelműen nyomon követhető hogy a diktatúra erőszakszeveinek koholt vádjai, az általuk kiváltott félelem és behódolás hogyan nyomorította meg egyes emberek életét.