A fönti címmel tartott előadást Koltai András levéltáros 2025. május 21-én, Balatonfenyvesen, a BKV Továbbképzési és Szabadidő Központjában, a Magyar Levéltárosok Egyesülete vándorgyűlésének oktatástörténeti szekciójában. E szekció előadásai a magyar felsőoktatás és a Balaton sokrétű kapcsolatát mutatták be a Georgikontól a nyári egyetemekig és az egyetemi üdülőkig.
Ami a piaristákat illeti, ők a 20. század első felében nemcsak a magyar rendtartomány szerzetesi életének, hanem növendékképzésének megújításában is kulcsszerepet szántak egy Balaton közelében fölépítendő üdülő- és tanulmányi háznak. A rend vezetői ugyanis szerettek volna szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a piarista tanárok a nyári és téli szünidőt utazgatással, családjuknál vagy éppen saját nyaralójukban töltik. A rendi reform támogatói úgy vélték, hogy legyen „szerzetesnek a szerzet az otthona". Ehhez pedig az is szükséges, hogy az üdülést is szerzetesi módon töltsék, erre szolgáló, megfelelő helyen. Azt javasolták, hogy a rend azon tagjai, akik az iskolai szünetekben nem maradnak rendházukban, évközben csak a Villa Balatonicában vakációzzanak, nyáron pedig legalább két hetet töltsenek ott, hogy „nemcsak pihenésre, hanem a rendi egységes, egészséges szellemben való gyarapodásra” is alkalmuk legyen.
A felsőoktatás ügye azért kapcsolódott ide, mert a Szentszék az 1920-as évektől egyre inkább szorgalmazta, hogy a piaristák képzésében a teológiai és a szaktanári (egyetemi) tanulmányok időben is váljanak szét. Ezeket ugyanis a 19. század második fele óta a piaristák párhuzamosan végezték a budapesti Kalazantinumban (csakúgy, mint a többi tanítórend tagjai saját intézeteikben). A Szentszék nyomására 1928-ban bevezették, hogy a noviciátus utáni első évben a növendékek csak teológiát tanuljanak, majd ezt a szakaszt 1940-ben két évre növelték. Ez elvileg lehetővé tette, hogy az „alsós” teológus növendékek képzése ne kötődjön Budapesthez. Sebes Ferenc tartományfőnök úgy vélte, hogy számos előnye lenne a Kalazantinum alsó tagozata vidékre helyezésének: intenzívebb lelki élet, nagyobb fegyelem, több fizikai mozgás és egészségesebb életmód. 1942-ben Zimányi Gyula már konkrét tervvel állt elő az Akali fölött, a Pántlika dűlő mellett fölépítendő Pompilianum tanulmányi- és üdülőház megvalósítására.
A háborús gazdasági helyzet, majd a piarista birtokok 1945. évi államosítása azonban nem tette lehetővé az építkezés megindítását. Így pusztán vágy maradt az, amit Zimányi Gyula vázolt föl rendtársainak az 1943. évi tartományi káptalanon: „csak gondoljuk el mit is jelent … a rend tekintélye, közszelleme és a succrescentia [utánpótlás] szempontjából, ha … az akali hatalmas piarista rendház érvényesíti vonzó erejét – még ha nem rendelkezik is Pannonhalma évezredes múltjával!”
