Az év elején, 2020. január 7-én elhunyt J. Király István kollégánk, aki 2014 novemberétől félállásban, irattárosként dolgozott a levéltárban, kezdetben Jelenits István piarista ajánlására, a Miniszterelnöki Hivatal Corvin-lánc Irodájának támogatásával. Jelenits tanár úrhoz régi ismeretség fűzte, irodalmi és spirituális érdeklődésük révén. István az irodalom, a zene és a lélek embere volt, sokat, több nyelven olvasott, írt, sőt 1992-ben Emberhalász [OSZK, PKK] címen folyóiratot is alapított, szerkesztett. Nehéz keresztet adott neki az Úristen, ötvenes évei végén már több súlyos betegséggel küzdött, amelyek egyre nehezebbé tették életét. Odaadóan élte meg görög katolikus hitét, naponta részt vett a liturgián a Rózsák terei templomban. Szeretett a levéltári terekben lenni, nagyon fontos volt számára, hogy nem könnyű életkörülményei mellett ott nyugodt helyet talált. Különösen kedvelte azt az időt, amikor 2018/2019 telén a levéltár ideiglenesen a piarista székház VI. emeletén működött. Rendszeresen késő estéig benn volt, sőt hétvégéken, ünnepeken is bejött. Eközben irodalmi dolgokkal foglalkozott, zenét hallgatott, különféle egyházi ismerőseinek segített honlapszerkesztésben és más dolgokban, és amíg egészsége engedte, ételt szállított a gimnáziumi konyháról a hajléktalanoknak a Rózsák terére.
2019 novemberében elérte a 65 éves öregségi nyugdíjkorhatárt, így december végére munkaviszonya megszűnt. Eközben sajnos állapota rohamosan romlott, egyre nehezebben járt már, és állásának megszűnése után egy héttel elhunyt. 2020. január 7-re felvételre volt előjegyezve az Uzsoki úti kórházba, de mivel nem jelentkezett, doktornő ismerőse keresni kezdte, így január 8-án már halva találták Oktogon közeli albérletében.
Temetése február 12-én volt görög katolikus szertartás szerint, a kispesti temetőben (anyai nagyszülei sírjába). Temetésén Jelenits István mondott beszédet, aki olyan emberként mutatta be Istvánt, aki az örök élet iránti különös figyelemmel élte földi életét is. Most sem annyira a mi imáinkra van szüksége, hanem inkább nekünk van szükségünk az ő közbenjárására.