Alapítástörténet

A váci piarista kollégium alapításának gondolata – legalábbis Demka Sándor 1750-ben papírra vettett elbeszélése szerint – akkor merült föl Kollonich Zsigmond váci püspökben, amikor 1713. december 26-án Nagyszombatban Koháry István megyéspüspöki jóváhagyását kérte a kecskeméti piarista kollégium számára tervezett alapítványához. Koháry terve annyira megtetszett a püspöknek, hogy elhatározta: a török háborúk alatt méltatlan állapotba került püspöki székvárosában, Vácott ő is piarista iskolát fog alapítani.[1] Hamarosan érintkezésbe lépett Bohn Euszták (a SS. Trinitate) viceprovinciálissal, akinek 1714. április elején részletesen is kifejtette az alapítással kapcsolatos elképzeléseit. Eszerint kezdetben 10 000 forintot helyezne el siebenbrunn-i (Stájerország) családi birtokán 6 százalékos kamatra (amely évente 600 forintot jövedelmez), a négy piarista ellátásának másik részét pedig pedig az általuk adminisztrálandó váci Szent Mihály plébánia körülbelül 1000 forintos éves jövedelme biztosítaná, egészen addig, míg föl nem épül saját kollégiumuk. A püspök olyan piaristákat kért a viceprovinciálistól, akik mindhárom nyelvet (magyar, német, szláv) beszélik, és egy közülük a zenéhez is ért.[2] Kollonich és Bohn április folyamán hamarosan személyesen is találkoztak Bécsben, ahol a viceprovinciális éppen a kecskeméti alapítványi összeg elhelyezését intézte, majd pedig Kollonich levélben kérte tervéhez helynöke, Berkes András váci nagyprépost támogatását.[3] Erre főként azért volt szükség, mert Berkesnek le kellett mondania a piaristák javára az addig általa viselt váci plébánosságról.

Miután a piarista rend generálisa 1714. június 30-án Rómában kelt levelében fölhatalmazázta Bohn viceprovinciálist a váci alapítvány elfogadására,[4] Kollonich püspök 1714. október 3-án Pozsonyban kiállította a kollégium alapítólevelét (a). Ebben áprilisban leírt elképzelésén csak annyit változtatott, hogy a kissé megnövelt alapítványi tőke 12 000 forintos első részét a nagylévárdi családi birtokon helyezte el.

Hamarosan elindultak Vácra első piaristák is. Elöljárójuk, a székely származású Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) október 28-án érkezett meg Tagányi Adalbert (a S. Stephano) kíséretében Nyitráról, majd pár nap múlva követte őket Pöttr Keresztély (a S. Brunone) Szentgyörgyről és Surmány Imre (a S. Stephano) Privigyéről.[5]

Iskolájuk számára a főtéren, a Szent Mihály templom mögött, a püspök palotájához közel kaptak egy kisebb házat, és minden bizonnyal használták a Káptalan utca elején álló plébániaházat is.[6] Itt indították meg iskolájukat valószínűleg még 1714 őszén. Ebben az alsóbb osztályok és a grammatika mellett – az alapítólevél előírásának megfelelően – arithmetikai osztály is volt.[7] Ezenkívül 1715 húsvétjától a rezidencia egyik tagja, Kubránszky János (a S. Ladislao) – aki novembertől a viceprovinciálissá kinevezett Zajkányi utódja is lett – morális teológiát is tanított a püspök kispapjai számára.[8]

Az intézmény jövője azonban ekkor még korántsem volt biztos. Kollonichot ugyanis hamarosan, 1716. április 16-án VI. Károly császár a bécsi püspöki székbe nevezte ki. Utódja, Leslie Vilmos viszont nem kedvelte a piaristákat, és még a rend generálisnál is panaszt tett Kubránszky váci elöljáróra.[9] Bár 1717. július 6-án Kubránszkyt elhagyta Vácot és az év végén Leslie-t is a laibachi (ljubljanai) egyházmegye élére helyezték át, a következő püspök, Althann Mihály Frigyes alatt sem szűnt meg a püspök és a piaristák közötti feszültség, mert az új az elöljáró és plébános, Kovacsovics Pál (a S. Petro) – Zajkányi viceprovinciális megállapítása szerint – „a legkevésbé sem alkalmazkodott az új főpaphoz és durván bánt a néppel”.[10]

A nehézségek egy része, úgy látszik, hogy anyagi jellegű volt. Kollonich ugyanis úgy rendelkezett, hogy a plébániához tartozó minden házaspár évente 1 forintot adjon a piaristáknak. Amikor azonban ezt a szerzetesek házról házra kezdték követelni, akkor „ebből számos alkalommal nézeteltérések és viták támadtak a lelkipásztorok és híveik között”. Ezért végül Althann püspök kezdeményezésére 1719. május 5-én a váci rendházat vizitáló Joachim Bartsh (a S. Adalberto) német provinciális és a városi tanács úgy állapodott meg, hogy a város évente 300 forintot (tehát a Kollonich Zsigmond által ígért 1000 forintnál jóval kevesebbet) fizet a piaristáknak a városi kasszából, amelynek beszedéséről maga gondoskodik. Cserében a piaristák vállalták, hogy rendesen kiszolgáltatják a szentségeket, prédikálnak németül és magyarul, azaz ellátják mindazt, „amely egy szorgalmatos és istenszerető lelkipásztor feladata”.[11]

Úgy látszik azonban, hogy ez a megegyezés sem hozott megoldást. Emiatt az év végén 1719. november 21-én Althann püspök elvette a piaristáktól a plébániát és azt ismét egyik kanonokjának adta.[12]

A hírre Zajkányi viceprovinciális Vácra jött, Kovacsovicsot fölmentette tisztségéből, január 23-án Peste küldte magyar hitszónoknak, a rendház vezetését pedig saját maga vette át egészen 1721 őszéig, hogy „a hiányosságokat kijavítsa”.[13] Elsőként új épületről kellett gondoskodnia, hiszen akkori házuknak sem a mérete, sem a jogi helyzete nem volt megfelelő. Ebben ismét Berkes András helynök sietett a piaristák segítségére. Saját lakóházát hagyta rájuk, továbbá püspökével 1720. január 21-én nekik adományoztatta a szomszédos saroktelket is, amely a „Középső derék utca” (tehát a város főutcája) és a „Magyar utca” (Rádi utca) sarkán feküdt.[14] (Ezen a helyen épült föl később a piarista templom.) Berkes háza a saroktelektől délre állt, és keleti irányban terjedelmes telek is tartozott hozzá.[15] 1725 elején azonban lebontották, majd május 1-én Berkes ünnepélyesen letette az új kollégium alapkövét, amelybe végül 1727. június 8-án költözhettek be a piaristák és tanítványaik.[16]

A rendház azonban továbbra sem rendelkezett megfelelő jövedelemmel, hiszen azt korábban részben a plébánia biztosította. Emiatt 1726 októberében Kubránszky László (a S. Joanne Bapt.) provincális és Bieliczky Ágoston (a S. Leopoldo) akkori váci elöljáró fölkeresték Bécsben Kollonich Zsigmondot, és arra kérték, hogy eredeti ígéretéhez igazodva, növelje meg az alapítványi összeget. Kollonich megígérte, hogy 8000 forint letételével 20 000 forintra egészíti ki alapítványát, és megszerzi hozzá a király megerősítő oklevelét is.[17] Első ígéretét a következő év elején teljesítette is,[18] ám alapítványának királyi jóváhagyása, úgy látszik, hogy sohasem történt meg.[19]