szerkesztette Miklós Péter, közreműködött Károlyi Attila
Dugonics András Piarista Gimnázium–Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest–Szeged, 2013
(Magyarország piarista múltjából, 5)
- 24 cm, 196 pp.
- ISBN 978-963-08-5309-5
- nem kapható
A kötet a szegedi piarista iskola újraindulásának első évtizedéről szóló tanulmányokat, visszaemlékezéseket, egyes részvevőkkel készített beszélgetéseket és képeket tartalmaz ad közre.
„A piarista hagyomány több mint négy évszázados hagyományából Szeged is részesült, hiszen a városban 1720-ban letelepedett kegyes atyák egy évvel később megnyitották iskolájukat. A szegedi piarista gimnázium falai között több mint százezer diák tanult az elmúlt csaknem háromszáz évben” – írja bevezetőjében Miklós Péter. 1948-ban az államosítással törés következett be az intézmény történetében, és csak a rendszerváltás után kezdhette meg ismét működését a piarista gimnázium.
Az 1991 és 1999 közötti időszakról történeti áttekintést ad Miklós Péter írása, illetve Futó Béla piarista atya visszaemlékezése. Zombori István történész, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szegedi elnöke arról értekezik, milyen szerepet játszott az újrakezdésben a KÉSZ, Vajda Tamástól pedig a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégiumról olvashatunk. Nem marad ki a kötetből az újraindult iskola zenei neveléséről szóló írás sem Lajos István tollából, Rakonczai János főiskolai tanár, öregdiák és az újraindulásban is szerepet vállaló tanár, valamint Sárközi Sándor piarista szerzetes szubjektív visszaemlékezései a piarista iskola világába engednek bepillantást.
A beszélgetések még személyesebbé teszik a tárgyalt időszakot. A szegedi piarista gimnáziumban tanult például Paskai László bíboros is, aki a keresztény nevelésről beszél a kötetben, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök pedig nem csak diákként kötődött az intézményhez, hanem főpapként tevékeny szerepet vállalt az iskola újraindításában is. Az állam és a város nézőpontjáról a Szalay Istvánnal, Szeged egykori polgármesterével, illetve egyházi ügyekért felelős államtitkárral készített beszélgetés ad képet. A könyvben megszólalnak piarista atyák – Kállay Emil, Szegheő József és Urbán József – és tanárok is, mint Kakuszi Péter, Fodor Gábor, Angyal László és Károlyi Attila, jelenlegi igazgatóhelyettes.
A kötet végén az újraalapítás kronológiáját találjuk, majd gazdag képanyagot, az 1991-es Veni Sanctétól az iskola mindennapjai, kirándulások életképein át a templom felszenteléséig.
Szabadság és űr, a szárnyalás korlátlan lehetősége és a mérce hiányából adódó kivetettség, az újrakezdés áldása és a gyökértelenség. Pascal nyögött fel hasonló távlatok láttán így: Le silence éternel de ces espaces infini m’effraie. [Megrettent e végtelen terek örök csöndje.] … A nagy, korláttalan térben szívesen kerestük egymás társaságát és gondolatait. Sokat beszélgettünk. Hol távlatokról, hol a mindennapokról. Olyan alapvető kérdésektől kezdve, hogy miért vagyunk mi itt egyáltalán, egészen addig, hogy esőben ki kell-e küldeni a gyerekeket a teremből az „aulába”. (Urbán József SchP)
Ismertetők a kötetről: