Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára

Kiadványok

kép

Magyarország piarista múltjából

A piarista rend múltját bemutató, tudományos alaposságú dolgozatok 1948 előtt többnyire a rendi iskolák értesítőiben, illetve a „Palaestra Calasanctiana” könyvsorozatban kaptak helyet. Utóbbi nem csak rendtörténeti dolgozatokat, hanem a piaristák legkülönbözőbb tudományágakban megírt doktori értekezéseit közölte. Kinyomtatásuk a doktori fokozat megszerzésének egyik föltétele volt. Ma ilyen föltétel nincsen, viszont sokakat érdekel a piarista rend múltja, amelynek például diákként maguk is részesei voltak. Ezért szükségesnek látszott, hogy nyomtatásban is közzé tegyük a jól sikerült disszertációkat, szakdolgozatokat, illetve a szerencsére létező rendtörténeti kutatások ilyen formában elkészült eredményeit, amelynek első két kötete 2007 őszén jelent meg.

  1. Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába / Koltai András
  2. A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés / Böszörményi Géza
  3. Tatabánya és a piaristák / Haraszti Mihály
  4. A kolozsvári Kalazantinum története 1894–1916 / s. a. rend. Sas Péter
  5. A piarista nevelés újraindulása Szegeden 1991–1999
  6. Piarista eszmék és sorsok a 20. századból: Tanulmányok / Szende Ákos
  7. A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság / bev. Szakál Ádám SchP, s. a. rend. Koltai András
  8. Koháry István emlékkönyv / szerk. Kozicz János–Koltai András
  9. Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885-1935) / Both Ferenc SchP, s. a. rend. Sas Péter
  10. Szenctől Tatáig: A piarista rend és a műszaki-gazdasági szakoktatás kezdetei Magyarországon / Hegyi Ferenc SchP, s. a. rend. Koltai András–Szekér Barnabás
  11. A tatai piarista rendház története 1943–1950 / Darvasy Mihály SchP–Biró Imre SchP

Megvásárolhatók

kép
kép

A tatai piarista rendház története 1943–1950

Darvasy Mihály SchP, Biró Imre SchP; sajtó alá rendezte Túri Róbert, Koltai András; utószó Vizkelety András

Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2017 (Magyarország piarista múltjából, 11)

  • 24 cm, 353 pp.
  • ISBN: 978-615-80517-3-6
  • 2100 Ft
  • kapható

A tatai piarista rendház és gimnázium működésének utolsó hét esztendejéről készült 300 oldalnyi, különlegesen részletes és alapos, kézzel írt krónika a téma és a szerzők szerencsés találkozásának köszönheti létrejöttét. A második világháború, a kommunista hatalomátvétel, majd az erőszakos államosítások és végül a rendház erőszakos fölszámolása fordulatokkal teli eseményeit ugyanis két rendtörténészi elhivatottságú piarista, két tartományfőnöki titkár, Darvasy Mihály (1917-1973) és Biró Imre (1883-1972) örökítette meg. (Az utóbbi Tatára kerülése előtt, 1943-ig, utóbbi pedig a tatai gimnázium államosítása után, 1948-tól volt tartományfőnöki titkár.) Írásukban kitértek a tatai és a tatabányai piarista iskola életére, egyházi rendezvényekre, cserkészkirándulásokra, a gazdasági helyzetre, harci cselekményekre, de szívesen megörökítették az őket érdeklő országos eseményeket is, mint Tomek Vince piarista generálissá választását vagy Mindszenty József prímás perét. A két piarista rendtörténész munkáját kötetünkben teljes terjedelemben, jegyzetekkel ellátva, néhány további följegyzéssel és térképvázlattal kiegészítve közöljük.

Tartalom

  • Előszó
  • Az 1943/1944. iskolai év
  • Az 1944/1945. iskolai év
  • Az 1946/1947. iskolai év
  • Az 1948/1949. iskolai év
  • Az 1949/1950. iskolai év
  • Épületrajzok
  • Vizkelety András: A tatai piarista közösség utolsó éveinek történetéhez: Egy öregdiák megjegyzései
  • Rövidítések és idegen kifejezések szótára
  • Névmutató
kép

Szenctől Tatáig: A piarista rend és a műszaki-gazdasági szakoktatás kezdetei Magyarországon

Hegyi Ferenc SchP; sajtó alá rendezte Koltai András és Szekér Barnabás

Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2016 (Magyarország piarista múltjából, 10)

  • 24 cm, 320 pp.
  • ISBN: 978-615-80517-2-9
  • 2100 Ft
  • kapható

A Magyar Levéltárosok Egyesülete a monográfiák és tanulmánykötetek kategóriájában „az év levéltári kiadványa 2016” díjban részesítette.

 

„Nem irtottak erdőt, nem terjesztették a földmíves kultúrát, abban a nagy munkában sem vettek részt, amely a kereszténységet és vele a nyugati műveltség elemeit hozta hazánkba. Ezt a feladatot … elvégezték azok a rendek, amelyek évszázadokkal korábban kapcsolódtak bele a magyar életközösségbe. A magyar piaristák … a szakoktatás és a gyakorlati nevelés terén úttörők. Ódon rendházaik képtárában néma tisztelettel szemléljük egyszerű szerzetesi alakjukat. … Körzőt, vonalzót, könyvet és fóliánsot szorongatnak a kezükben. Igen, ők a Scriptura duplexeken, Methodusokon, kereskedelmi akadémiai terveken törték inkább magukat. Iskoláik történetének legszebb lapjai közé tartoznak azok, amelyek megörökítik a 18. században … végzett ezirányú munkájukat.” (Hegyi Ferenc)

 

Hegyi Ferenc (1912-1983) piarista négy évtizeden át dolgozott azon, hogy fölkutassa a szenci piarista Collegium Oeconomicum (1763-1776) és a tatai Studium Cameraticum (1776-1780) történetét. E témában írott hét, kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmányát most egy kötetben, forrásokkal, adattárakkal és ábrákkal kiegészítve adjuk közre. A Magyar Levéltárosok Egyesülete 2016-ban "az év levéltári kiadványa" díjban részesítette.

Tartalom

  • A piarista rend Magyarországon a gyakorlati irányú tanítás szempontjából, 15-19.
  • A szenci piarista Collegium Oeconomicum (1763-1776): Arcélek, diákok, pillanatképek, 21-56.
  • A szenci piarista Collegium Oeconomicum könyvtára, 57-68.
  • Adatok a tatai piarista kollégium történetéhez (1765-1780), 69-140.
  • A tatai Studium Cameraticum diákjainak két jeles rajza Mária Terézia budavári palotájáról, 141-155.
  • Koppi Károly merkantilista eszméi és kereskedelmi akadémiai tervezete (1796), 157-164.
  • Klohammer János geometra-hidraula könyvtára, 165-175.
  • Források
    • [közte:] Valero Jakab beszéde a szenci Collegium Oeconomicum megnyitásakor, Szenc, 1764. május 7., 187-218.
  • Adattár
    1. A szenci Collegium Oeconomicum és a tatai Studium Cameraticum tanárai 1764-1780, 245-247.
    2. A szenci Collegium Oeconomicum és a tatai Studium Cameraticum diákjai 1764-1780, 247-266.
    3. A tatai piarista iskola tanárai 1765-1781, 266-268.
    4. A tatai piarista gimnázium filozófiai tagozatának diákjai 1765-1780, 268-278.
    5. A szenci Collegium Oeconomicum tanárainak és diákjainak fönnmaradt rajzai, 279-295.
    6. A szenci kollégium könyvtárából fönnmaradt könyvek, 295-300.
kép

Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885-1935): Műveltség- és kortörténeti tanulmányok

Both Ferenc SchP; sajtó alá rendezte Sas Péter

Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2015 (Magyarország piarista múltjából, 9)

  • 24 cm, 427 pp.
  • ISBN: 978-963-89610-7-5
  • 2100 Ft
  • kapható

„A piarista rend százhúsz esztendőn keresztül a legnehezebb viszonyok között végezte Temesvárt a nevelés és tanítás munkáját” – Így összegzett a kötet szerzője, Both Ferenc piarista szerzetes, pedagógus, irodalomtörténész. Rendje 1910-ben állította a temesvári rendház és gimnázium élére. Az igazgatói tisztséget egészen 1924-ig látta el, miközben 1920-tól a piarista rend romániai provinciálisa is volt. Már 1912-ben megírta az akkor új épületbe költöző gimnázium történetét, 1928-tól pedig nekikezdett saját tapasztalatainak megírásához. „Benne éltem, s cselekvőleg is részt vettem a történeti eseményekben, miért is az események rugóit tisztán láttam, s amidőn elhatároztam, hogy Temesvár közönsége, ifjúsága, a piarista rend működése, s ezen korszak eseményeinek megörökítése céljából intézetünknek ezt a korszakát legnagyobb részt személyes följegyzéseim, levéltári s egyéb adatok, okmányok alapján megírom, tárgyilagosságra, hűségre, történeti igazságra törekedtem, hogy e könyv, mint a megszállás idejére eső egyik forrásmunka, szolgálatot tehessen a magyar történetírásnak.” – írta. Műve a súlyos időket átélő romániai magyarság és a bánsági főváros, Temesvár iskolaügyi krónikája a temesvári piarista gimnázium szempontjából. Rávilágít Temesvár és a Délvidék kulturális jelentőségére, és a magyar egyházak példátlan összefogására tanulóik érdekében. Nyíltan beszél a Bánság nemzetiségi ellentéteiről, a leventék mozgalmáról, a románosítás egyes állomásairól, a magyar értelmiség hősies ellenállásáról és a piarista rend nehéz helyzetéről. Világosan fogalmaz olyan ügyekben, amelyek a mai helyzetben is tanulságul szolgálhatnak. A kötetben nem csak Both Ferenc kiadatlan visszaemlékezése található, a hanem a temesvári piarista gimnázium történetéről 1912-ben megjelent írásának reprintje, és eddig ismeretlen fényképanyag is.

kép

Koháry István emlékkönyv: a kecskeméti piarista gimnázium alapításának 300. évfordulójára

szerkesztette Kozicz János és Koltai András

Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2015 (Magyarország piarista múltjából, 8)

  • 24 cm, 239 pp.
  • ISBN: 978-963-89610-6-8
  • 2100 Ft
  • kapható

Koháry István (1649-1731) gróf, országbíró, dunáninneni és bányavidéki főkapitány, Hont vármegye főispánja, a filozófia Bécsben tanult baccalaureus-a, nagybirtokos, államférfi és költő volt, aki gondosan irányított birtokainak jövedelméből számos módon gyarapította katolikus egyházát és magyar hazáját. Nagy jelentőségű alapítványai és kezdeményezései közül - a magyar történelem tragikus útvesztőinek következtében - az egyik legmaradandóbbnak a kecskeméti piarista iskola bizonyult, amely 1715 óta élő, és az alapító céljának megfelelően működő intézmény. Fönnállásának háromszázadik évfordulóján kilenc tanulmány, saját végrendelete és portréinak szinte teljes sorozata mutatják be Koháry István gazdag életének egyes oldalait: a katonát, a földesurat, a mecénást és a patrónust.

Tartalom

  • Ruppert József SchP: Előszó
  • Mercs István: Egy "labanc" főúr: Koháry István portréja a történeti irodalomban
  • Kozicz János: A török elleni harcok vitézi hagyománya a Koháry családban
  • Maczák Ibolya: Koháry István és a régi magyarországi prédikációk
  • Komjáti Zoltán Igor: Koháry István Heves vármegyei birtokairól
  • Szirácsik Éva: A földesúri járadék Koháry II. István Nógrád vármegyei központú birtokain
  • Péterné Fehér Mária: Koháry István, Kecskemét földesura
  • Koltai András: Koháry István és a kecskeméti piarista rendház alapítása
  • Jernyei Kiss János: A piaristák kecskeméti temploma
  • Martí Tibor: Adatok Koháry István és a füleki ferencesek kapcsolatához
  • Koháry István végrendelete Pozsony, 1723. január 12.
  • Holczer József SchP: Koháry, 2001
kép

A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság

a bevezetést írta Szakál Ádám SchP, a forrásokat sajtó alá rendezte Koltai András

Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2013 (Magyarország piarista múltjából, 7)

  • 24 cm, 458 pp.
  • ISBN: 978-963-89610-5-1
  • 2100 Ft
  • kapható

A Tanácsköztársaság rövid időszaka a magyar történelem azon epizódjai közé tartozik, amelynek elfogultságoktól mentes történeti földolgozása még mindig nem nevezhető befejezettnek. A piarista rendtörténetírásnak sem tartozott kedvelt témái közé a proletárdiktatúra időszaka, amely a rendet rövid idő alatt igen súlyos válságba taszította, és komoly kérdéseket vetett föl a piarista szerzetesi élettel kapcsolatban is. Ennek a bonyolult kornak a megértésére és bemutatásra vállalkozott ez a kötet, amely két részből áll. Szakál Ádám bevezető tanulmánya fölvázolja az 1918/1919-es esztendő legfontosabb egyház- és oktatáspolitikai eseményeit, majd a proletárdiktatúra egyházellenes intézkedéseit. Ezek közé tartozott az is, hogy a szerzetesektől az "egyházi pálya" elhagyásáról szóló nyilatkozatot követeltek, amelynek aláírását hittagadást (aposztáziát) jelentett. A második részben a ez első kommunista diktatúrát átélt tizennégy piarista rendház akkori krónikái, valamint Tomek Vince és Révai (Rothsching) József piaristák visszaemlékezései olvashatók. Utóbbi különösen terjedelmes, és méltó társa a Tanácsköztársaság idejéről nyomtartásban is megjelent egyházi memoároknak. A harmadik rész a Tanácsköztársaság idején keletkezett, válogatott iratokat közöl, majd végül a magyar piaristák 1918/1919. év több forrásból rekonstruált névtára következik. A kötetet jónéhány, eddig publikálatlan egykorú rajz és fénykép illusztrálja, amelyek közül különösen értékesek Agárdy Gyula karikatúrái „a váci szovjet-piaristákról”.

A tartalomból:

  • Bevezetés (Az alkalmazkodás kényszere: Az októberi forradalom és a piaristák; A Tanácsköztársaság egyházpolitikája és a piarista rend; A Tanácsköztársaság vezetőinek piarista múltja; A rendházak élete a Tanácsköztársaság idején; A Tanácsköztársaság következményei a piarista rendben)
  • Jászai Rezső: A budapesti rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Zimányi Gyula: A budapesti Kalazantinum krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Révai József: A revolúciótól az evolucióig (visszaemlékezés 1918/1919-re)
  • Lóky Béla: A debreceni rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Brach József: A kecskeméti rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Tomek Vince: Kommunizmus Kecskeméten 1919-ben (1979)
  • Gombos Antal: A lévai rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Biró Imre: A magyaróvári rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Eberhardt Béla: A nagykanizsai rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Récsei Ede -Horváth Jenő: A nagykárolyi rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Fábián Imre: A sátoraljaújhelyi rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Prelogg József: A szegedi rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Magas Mihály: A tatai rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Schandl Miklós -Révai József: A váci rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Révai József: A váci noviciátus krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Kövesi Lajos -Russel Károly: A veszprémi rendház krónikája (részlet, 1918/1919)
  • Rendfőnöki levelezés (1918. november-1919. szeptember)
  • Visszavételi kérvények és tisztázó levelek (1919. szeptember-1920. július)
  • Házi gyűlések 1919 őszén (1919. december-1920. január)
  • Névtár (A magyar piaristák 1918/1919-ben)
kép

Piarista eszmék és sorsok a 20. századból: Tanulmányok

Szende Ákos; szerkesztette Koltai András

Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2013 (Magyarország piarista múltjából, 6).

  • 24 cm, 292 pp.
  • ISBN: 978-963-89610-4-4
  • 2100 Ft
  • kapható

„Az Egyház legjobb védelme híven előadott múltja” – vallja a kötet szerzője, Szende Ákos, akinek a kötetben tizenegy tanulmánya olvasható, amelyek egy vagy több piarista szerzetes sorsát, ilettve életének egy-egy életrajz különleges szeletét mutatják be a 20. század viharos második feléből. Az írások egy része a piarista pedagógia módszereit és hatásait tárja föl az iskolából kikerült diákok (mint Kovács Sándor szombathelyi püspök vagy a debreceni gimnáziumi önképzőkör egyes tagjainak) életpályáján, vagy pedig egy-egy nagyhatású tanári személyiség vonásait mutatja be. Nem kevésbé tanulságosak azonban azok az írások sem, amelyek egy-egy nem éppen kifogástalan életpálya okait és fordulatait kutatják, például olyanokét, akik valamilyen okból a kommunista diktatúra kiszolgálóivá vagy ügynökeivé lettek. A kötet legfontosabb piarista szereplői tehát a természetrajz szakos Karl János, az ökumenizmust előmozdító Fekete Antal, a kiscsoportokat vezető Török Jenő, a geodéta Rónai Jenő, az erdei munkás és plébános Gyüre László, a diktatúra éveiben állami iskolában tanító Balogh Lajos, Molnár István, Kőváry Károly, Egyed András és Vass Péter, a finnugor nyelvész Erdélyi István, a szombathelyi püspöki irodaigazgató Farkas Dénes, a filozófus majd vegyész Divald István és végül a szerző osztályfőnöke, a fizikatanár Kovács Mihály.

A kötetben olvasható tanulmányok:

  • Karl János természetrajz-szakos piarista tanár könyvtára a "trianoni időkből"
  • Híressé vált egykori diákok szárnypróbálgatásai a debreceni piarista gimnázium ifjúsági szakköreiben (1934-1944)
  • Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök és a piaristák
  • Egy fejezet az ökumenizmus történetéből: Fekete Antal piarista előadása a református diákszövetség táborában (1943)
  • Korkép a fogdából: Jelentések Török Jenő börtönbeszélgetéseiről
  • A fekete bárány is a nyájhoz tartozik? Adatok Farkas Dénes szombathelyi püspöki helynök (1951-1956) pályafutásához
  • Kereten kívüli piaristák állami iskolákban (Balogh Lajos, Molnár István, Kőváry Károly, Egyed András, Vass Péter)
  • Piarista sorsok a vörös csillag árnyékában (Rónai Jenő, a "geodéta"; Gyüre László, az "erdei munkás")
  • Akit az államvédelem szöktetett ki Nyugatra: Divald István (1923-1972)
  • A Kádár-kor finnugor nyelvészete egy hivatástalan piarista ügynökjelentéseinek a tükrében: Adalékok Erdélyi István (1924-1976) életpályájához
  • „A krisztusi szőlőtő vesszői vagyunk, teremjük a krisztusi élet édes szöllejét és vidámító borát!” A munkára nevelés Kovács Mihály (1916-2006) pedagógiájában
kép

A piarista nevelés újraindulása Szegeden 1991–1999

szerkesztette Miklós Péter, a szerkesztésben közreműködött Károlyi Attila

Dugonics András Piarista Gimnázium–Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest–Szeged, 2013 (Magyarország piarista múltjából, 5).

  • 24 cm, 196 pp.
  • ISBN: 978-963-08-5309-5
  • nem kapható

Ismertetők a kötetről:

kép

A kolozsvári Kalazantinum története 1894–1916

írták Russel Károly, Fekete Endre és Hám Antal piaristák, s. a. rend., szerk., és a kísésrőtanulmányt írta Sas Péter, Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 4).

  • 24 cm, 360 oldal.
  • Ára: 1500 Ft
  • kapható

Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1894 és 1916 között piarista kispapok népesítették be a kolozsvári Farkas utca 4. számú házát, közvetlenül a szintén piaristák vezette főgimnázium mellett. Ott működött ugyanis a rend hittudományi és tanárképző intézete, a Kalazantinum. Igazgatója, Russel Károly két évtizeden át folyamatosan följegyezte az intézet mindenapjait, valamint Kolozsvár egyházi, tudományos, kulturális és politikai életének jelentősebb eseményeit. Krónikáját Fekete Endre, a rend tanügyi biztosa a Kalazantinum alapításának elbeszélésével, Hám Antal pedig az 1915/1916. évi események följegyzésével egészítette ki. A háromkötetes kéziratot, a békebeli Kolozsvár történetének sokszínű tükrét és egyedülálló forrását, Sas Péter művelődéstörténész rendezte sajtó alá.

„A Felség jókedvűen mosolygott, s midőn az igazgató látogatókönyv hiányában házunk történetének könyvével lépett eléje még egy kegyért esedezvén, Őfelsége a kérés elé vágván kérdezé: Beírjam a nevemet? S erre házunk történetének hetedik lapjára egyszerű könyvtári asztalunkon, közönséges széken ülve, közönséges tollal írta be felséges nevét: Ferencz József.”

kép

Haraszti Mihály

Tatabánya és a piaristák

szerk. Koltai András, Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3).

  • 24 cm, 188 oldal.
  • Ára: 1500 Ft
  • kapható

Az 1930-as évekre a tatai piarista gimnázium diákjainak harmada vasúton járt be a szomszédos bányászközségekből: Alsógalláról, Felsőgalláról, Tatabányáról és Bánhidáról. A bejárók felügyelete és a vasúti közlekedés nehézségei állandó gondot jelentettek. 1944-ben néhány hétre, majd 1945-ben egy évre a tanári kar egy része Felsőgallára költözött és megnyitották a tatai gimnázium kihelyezett tagozatát. Az iskola további működését a kommunista jatalom meghiúsította, helyette 1946-ban Állami Gimnáziumot hoztak létre. Államosítás lett a sorsa 1948-ban a tatai gimnáziumnak, majd 1950-ben a piarista rendháznak is.

„Úgy érzem, hogy ennél gyökeresebben nem kapcsolódhatunk bele az új világba. Csak alapításunk elgondolásához térnénk vissza, ha a munkásosztály gyermekeit karolnánk fel.”

„A bányavidék szülői társadalma azzal a kéréssel fordult a tatai piarista gimnázium és a rend vezetőségéhez, hogy telepedjenek le állandóan a piaristák Tatabányán.”

„Vass tanár úr … kijelentette, hogy Sík Sándor estet fogunk rendezni. … Minden megvolt, csak a zongoráról hiányzott még egy csokor zöld. Elmentünk a Népligetbe lopni. A Pachmant majdnem elkapta a mezőőr.”

kép

Böszörményi Géza SchP

A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés

a visszaemlékezések szerzői Szűcs Imre, Fazekas József, Galambos László, Biró Imre, Magyar István, Veszprémi Tibor, Etele György, Piarista Tartományfőnökség, Budapest, 2007 (Magyarország piarista múltjából, 2).

Böszörményi Géza azt a rendtörténeti „pillanatot” ragadta meg, amikor a kommunista hatalom 1950 nyarán „megegyezésre” akarta kényszeríteni a magyar katolikus egyházat, ezért internálta a magyarországi szerzetesek mintegy negyedét, közel 3000 főt, köztük 50 piaristát is. Bár az ezt követően kikényszerített „megegyezés” alapján piarista rendet végül a hatalom nem számolta föl teljesen, hanem két iskolára korlátozta működését, az 1950. év a rend magyarországi történetének legsúlyosabb megpróbáltatását jelentette. A kötet Böszörményi Géza alapos, és az előzményeket is bemutató tanulmánya mellett visszaemlékezéseket és a témára vonatkozó iratokat is közöl.

„Az ávósok azután a kaput és minden ajtót puskatussal bevertek, függetlenül attól, hogy nyitva volt-e vagy zárva. (…) Berontottak a szobába. (…) Az elsők ránk üvöltöttek: »Fal felé fordulni! Kezeket föl! Féllábra állni!« Utólag meg-saccolni sem tudom, mennyi ideig tarthatott ez, de biztos, hogy legalább két óra hosszat. Akik átvonultak, belénk rugdostak, nyakleveseket adtak, gumibottal ütöttek, szuronyukkal böködtek felénk, stb. ”

„A szerzetesek a padláson laktak a földön, matracon, egymás mellett. (…) A püspöki palota kápolnájában miséztek. (…) Próbálták hasznosan tölteni az időt: angoltanfolyamot tartottak, jó hangulatú Kalazancius-ünnepélyt rendeztek, kugliztak, a nővérek pedig énekkart szerveztek.”

kép

Koltai András

Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába

Piarista Tartományfőnökség, Budapest, 2007 (Magyarország piarista múltjából, 1).

Mindazon levéltári fondok, rendi krónikák, könyvek, tanulmányok, forráskiadványok és kéziratok fölsorolását nyújtja – a lehetőleg szerinti teljességre törekedve – amelyek a magyarországi piarista rendtartomány egészére, a rendházak és iskolák történetére, valamint a szerzetesek életére és munkásságára vonatkoznak. Emellett kísérletet tesz arra is, hogy bemutassa a rend általános és közép-európai történetének forrásait és irodalmát.

Einführung in die Quellen und Literatur der Geschichte des Piaristenordens in Ungarn. Dieser Band bietet ein Verzeichnis aller Archivfonds, Ordenschroniken, Bücher, Aufsätze, Quelleneditionen und Handschriften (mit dem Ziel der Vollständigkeit), die die ungarische Ordensprovinz der Piaristen im Allgemeinen, die Geschichte der Ordenshäuser und der Schulen sowie die Tätigkeit und das Leben der Ordensbrüder betreffen. Ferner wird versucht die Quellen und Literatur der allgemeinen und mitteleuropäischen Geschichte des Ordens zu präsentieren.

Introduzione alle fonti e alla bibliografia della storia dell'Ordine degli Scolopi in Ungheria. Il volume offre l'elenco dei fondi d'archivio, delle cronache dell'Ordine, dei libri, dei saggi, delle edizioni di fonti e dei manoscritti (con l'intento di essere esaustivo) i quali si riferiscono alla Provincia Ungherese degli Scolopi nella sua totalitŕ, alla storia delle singole case e delle singole scuole nonché alla vita dei religiosi. Inoltre si tenta di presentare anche le fonti e la bibliografia della storia generale e quella mitteleuropea dell'Ordine.

Tartalom: 1. Bevezető rész: segédletek és gyűjtemények (bibliográfiák, könyvtárak, levéltárak, kézirattárak, folyóiratok és értesítők); 2. Egyetemes rész: Egyetemes rendtörténet; 3. Általános rész: A magyarországi piarista rendtartomány története; 4. Intézményi rész: A magyarországi piarista intézmények története; 5. Személyi rész: magyarországi piaristák élete és művei; 6. Kitekintő rész: közép-európai piarista rendtörténet (Ausztria, Csehország, Morvaország és Szilézia, Lengyelország és Litvánia, Németország és Svájc); Kutatási útmutató; Névmutató.

kezdet PMKL – URL: http://archivum.piarista.hu (20014)